2014. május 18., vasárnap
2014. március 16., vasárnap
2014. február 24., hétfő
Az élet értelme
Mi az élet értelme? Sokan teszik fel azt az elég egyszerű, de annál nehezebben megválaszolható kérdést. Nagyon sok ember foglalkozik illetve foglalkozott már a témával, viszont a legtöbb embert talán nem is érdekli a kérdés. A téma nagyon általános és nagyon sok dolog kapcsolódik közvetlenül hozzá. Ilyen dolgok a létezés, öntudat, boldogság cél például.
Már az ókori görög filozófusokat érdekelte ez a téma, köztük Platónt és Arisztotelészt is. Platón korában a tudás megszerzésében látták az élet értelmét, amiből minden jó származik. Arisztotelész szerint az élet értelme elérni egy legfőbb célt, amit kisebb célok elérésével teljesítünk és ami fölött nincs már további célunk. Így érhetjük el a boldogságot. A hedonisztikus világképben az élet célját a inkább testi örömök jelentik, mint a szellemiek. A felvilágosodás korában a 17. és 18. században a klasszikus liberalizmus gondolkodói az egyénben és a tulajdonban látták az élet értelmét. A 19. században az utilitarizmus elve szerint a legjobb és leghasznosabb az a dolog, ami a legtöbb embernek szerez örömet. A nihilizmus szerint az élet célzott értelem nélkül létezik. A 20. század filozófusai szerint megint mást jelent az élet értelme. A pragmatikus filozófusok az élet praktikus és hasznos megértését hangsúlyozzák. Szerintük a az élet értelme csak a tapasztaláson keresztül található meg. Az egzisztencializmus szerint minden egyes ember a saját életének értelmét teremti meg. Hasonló a humanizmus elképzelése az élet értelméről: az emberek határozzák meg az élet értelmét.
Lehetne még napjainkig folytatni a sort és nem szabad megfeletkezni a vallásokhoz kapcsolódó nézetekről sem. Látható, hogy nagyon sok elképzelés született a témával kapcsolatosan és hogy ezek az elképzelések az emberiség fejlődésével változtak. Szerintem egyértelműen látszik, hogy végül is szinte mindegyik nézet végül a boldogsághoz vezet, csak ezt különbözően próbálják elérni. Hozzám a leginkább közelálló nézetek leginkább a fejlődés vége felé láthatóak. Szerintem mindenki maga dönti el mi a célja az életben, miért akar élni...
Már az ókori görög filozófusokat érdekelte ez a téma, köztük Platónt és Arisztotelészt is. Platón korában a tudás megszerzésében látták az élet értelmét, amiből minden jó származik. Arisztotelész szerint az élet értelme elérni egy legfőbb célt, amit kisebb célok elérésével teljesítünk és ami fölött nincs már további célunk. Így érhetjük el a boldogságot. A hedonisztikus világképben az élet célját a inkább testi örömök jelentik, mint a szellemiek. A felvilágosodás korában a 17. és 18. században a klasszikus liberalizmus gondolkodói az egyénben és a tulajdonban látták az élet értelmét. A 19. században az utilitarizmus elve szerint a legjobb és leghasznosabb az a dolog, ami a legtöbb embernek szerez örömet. A nihilizmus szerint az élet célzott értelem nélkül létezik. A 20. század filozófusai szerint megint mást jelent az élet értelme. A pragmatikus filozófusok az élet praktikus és hasznos megértését hangsúlyozzák. Szerintük a az élet értelme csak a tapasztaláson keresztül található meg. Az egzisztencializmus szerint minden egyes ember a saját életének értelmét teremti meg. Hasonló a humanizmus elképzelése az élet értelméről: az emberek határozzák meg az élet értelmét.
Lehetne még napjainkig folytatni a sort és nem szabad megfeletkezni a vallásokhoz kapcsolódó nézetekről sem. Látható, hogy nagyon sok elképzelés született a témával kapcsolatosan és hogy ezek az elképzelések az emberiség fejlődésével változtak. Szerintem egyértelműen látszik, hogy végül is szinte mindegyik nézet végül a boldogsághoz vezet, csak ezt különbözően próbálják elérni. Hozzám a leginkább közelálló nézetek leginkább a fejlődés vége felé láthatóak. Szerintem mindenki maga dönti el mi a célja az életben, miért akar élni...
2014. február 23., vasárnap
Létezik-e sors?
Alapjában véve egyet értek Feldmár András gondolataival. Számomra egy ez egy új megfogalmazása a sorsnak. Ez egy egészen más szempont. Én eddig úgy tekintettem a sorsra és végzetre, mint egyfajta hit, amiben én nem hiszek. Sokan gondolják úgy, hogy az életünk valahol "meg van írva", ezért akármi történik velük vagy akármit választanak, az úgy van megírva, úgy kell történnie. Szerintem a Mártix című filmtrilógia sokat foglalkozik ezzel a "így kellett történnie" dologgal. Persze nagyon sokan gondolják ennek az ellentettjét, miszerint az életük nincs megírva, hanem minden pillanatban kedvükre változtathatják.
Ellenben Feldmár András más megvilágításba helyezi a sorsot. Ő a két szélsőséges nézet közé helyezi az övét. Szerinte ugyanúgy játszik közre életünk alakulásában a sors, mint a szabad akarat. Mindenki bizonyos lapokkal születik, mondja. Az életet kártyajátékhoz hasonlítja, ahhol a megadott kártyákból kell építkeznünk és a legtöbbet kihoznunk belőlük. Ez vitathatatlanul igaz. Hiszen mindenképpen van szabad akaratunk, de ezzel a szabad akarattal nem csinálhatunk meg akármit, valami korlátoz. Ez a korlát a sors ebben a megfogalmazásban.
De szerintem a sors nem erről illetve nem csak erről szól. Teljesen megfoghatatlan, nem úgy, mint amik ebben a példában szerepelnek. Hiszen életünk végén nem leszünk képesek megmondani, hogy a sors miatt jutottunk oda, ahova vagy saját akaratunkból. Ráadásul a saját akaratunkra is mondhatjuk, hogy "a sors is úgy akarta". Ellenben viszont nem nagyon lehet máshogy elnevezni azt a jelenséget, minthogy sors.
Szerintem a sorshoz illetve végzethez szorosan kapcsolódik a karma fogalma, ami bár hasonlít a sorshoz, de nem ugyan az. A karma ok-okozatot jelent. Tehát egy cselekedetünknek később lesz egy hatása visszafelé. Szerintem ez egy megfigyelhető jelenség, és ezzel irányíthatjuk "sorsunkat". Gondolom sok ember tapasztalta, hogy ha mondjuk segít valakinek, akkor később lehet, hogy neki segítenek. Ez hasonlít a szerencséhez, hiszen szerintem akkor szerencsés egy ember, ha annak hiszi magát. Ezekkel azt akarom kifejezni, hogy a sors, végzet és hasonló megfoghatatlan társaik léteznek, csak az egész felfogás kérdése.
Ellenben Feldmár András más megvilágításba helyezi a sorsot. Ő a két szélsőséges nézet közé helyezi az övét. Szerinte ugyanúgy játszik közre életünk alakulásában a sors, mint a szabad akarat. Mindenki bizonyos lapokkal születik, mondja. Az életet kártyajátékhoz hasonlítja, ahhol a megadott kártyákból kell építkeznünk és a legtöbbet kihoznunk belőlük. Ez vitathatatlanul igaz. Hiszen mindenképpen van szabad akaratunk, de ezzel a szabad akarattal nem csinálhatunk meg akármit, valami korlátoz. Ez a korlát a sors ebben a megfogalmazásban.
De szerintem a sors nem erről illetve nem csak erről szól. Teljesen megfoghatatlan, nem úgy, mint amik ebben a példában szerepelnek. Hiszen életünk végén nem leszünk képesek megmondani, hogy a sors miatt jutottunk oda, ahova vagy saját akaratunkból. Ráadásul a saját akaratunkra is mondhatjuk, hogy "a sors is úgy akarta". Ellenben viszont nem nagyon lehet máshogy elnevezni azt a jelenséget, minthogy sors.
Szerintem a sorshoz illetve végzethez szorosan kapcsolódik a karma fogalma, ami bár hasonlít a sorshoz, de nem ugyan az. A karma ok-okozatot jelent. Tehát egy cselekedetünknek később lesz egy hatása visszafelé. Szerintem ez egy megfigyelhető jelenség, és ezzel irányíthatjuk "sorsunkat". Gondolom sok ember tapasztalta, hogy ha mondjuk segít valakinek, akkor később lehet, hogy neki segítenek. Ez hasonlít a szerencséhez, hiszen szerintem akkor szerencsés egy ember, ha annak hiszi magát. Ezekkel azt akarom kifejezni, hogy a sors, végzet és hasonló megfoghatatlan társaik léteznek, csak az egész felfogás kérdése.
2014. február 6., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)