Fontos-e, hogy legyen példaképünk?

    Legtöbb ember, beleértve engem is, úgy gondolja, hogy mindenkinek van, vagy legalábbis kéne lennie példaképének. De mit is jelent a példakép és ki lehet az?
    A példakép szerintem egy olyan ember, akire felnézünk, szeretnénk hozzá hasonlóvá válni vagy hasonló sikereket elérni. Ez általában egy valamivel idősebb, tapasztaltabb ember, nem ritkán híresség.
    De jó-e, ha van példaképünk? Szerintem van a dolognak rossz és jó oldala is. Például sok ember csak külsőleg akar hasonlítani példaképére, és ezzel gyakorlatilag elkezdi majmolni az aktuális példaképet. Mondjuk körülbelül ez az alapja a divatnak és annak terjedésének. De a témánál maradva szerintem a példakép ennél többet jelent vagy legalábbis többet kéne, hogy jelentsen.
    Persze a példakép alapvetően jó dolog. Kitűz az ember elé egy célt és segít, hogy azt teljesítse. A jó példaképre nem, vagy nem csak külsőleg akarunk hasonlítani, hanem belső tulajdonságaira, de méginkább eredményeire, sikereire vagy arra, hogy mit tett le az asztalra.
    Most akkor szükséges a példa vagy nem? Jó kérdés. Szerintem mindenhogy lehet boldogulni, nem olyan fontos a példakép. Aláírom, hogy sok esetben nagy segítség lehet látni, hogy igen, ha ezt csinálom, akkor ilyen lehetek, de példakép nélkül is lehetnek céljaink és persze nem mindig a jó utat jelenti a másik ember "utánozása". Minden ember egyedi és másban, máshogy jobb.
   Szerintem a legjobb megoldás, ha nem konkrét példaképünk van, hanem csak azt mondjuk, hogy ebben meg abban a tulajdonságban szeretnénk hasonlítani bizonyos emberekre. Tehát nem konkrét emberre, hanem inkább ember típusokra érdemes példaképként tekinteni. Így nem állítunk magunk elé elérhetetlen célt.
    Összefoglalva nem, nem fontos, hogy legyen példaképünk, mert nem létszükséglet. De ha már van, akkor válasszuk meg jól, és tekintsünk rá úgy mint egy igazi példaképre, és ne csak külsőségekben próbáljuk meg utánozni.

Mitől jó film a jó film?

    Mindenkinek mást jelent a jó film fogalma. Én meg szeretném fogalmazni a sajátomat. Először is még számomra is többféle jó film létezik. Arra gondolok, hogy például, ha meg szeretnék nézni egy filmet a haverokkal, akkor lehet, hogy nem egy ténylegesen jó filmet, hanem egy látványos vagy éppen vicces filmet választok, amik persze a saját kategóriájukban jók, de számomra nem számítanak jó filmeknek.
    Na de mi is számít nálam jó filmnek? Vannak persze kisebb dolgok, hogy például legyen jó a film zenéje, legyen látványos egy kicsit, legyen jó színészi alakítás, jó történet, szép helyszín stb. Nem a legfontosabb, de sok filmet az alapján titulálok jónak, hogy milyen arányban vicces, izgalmas, akciódús és drámai. Ezt úgy értem, hogy sok olyan film van, ami nem vidám dologról szól, de mégis vannak benne vicces jelenetek, amik ráadásul nem is rontják el a film hangulatát. Ezek a filmek általában jók szoktak lenni.
    A másik nagyon fontos szempont a történet. Azon belül is nem igazán a cselekmény, hanem, hogy például mennyire tudom beleélni, beleképzelni magam valamelyik főszereplő helyébe. Persze ez mindenkinél más lehet, ezért is különböznek a vélemények. Ha már bele tudom élni magam valamelyik főszereplő helyébe, akkor nyert ügye van a filmnek, hiszen ha elég izgalmas, akkor nem bírom abbahagyni a nézését. Nagyon fontos továbbá, hogy a filmnek legyen egy "világa", hogy egy csak arra a filmre jellemző érzés fogjon el ha nézem. Szerintem ezért olyan sikeresek a fantasy filmek vagy sci-fik(Gyűrűk ura, Harry Potter, Star Wars, Star Trek), hiszen egy egészen új világot alkotnak, és olyan szintű háttértörténete van egy-egy szereplőnek, hogy akár igazi is lehetne az aktuális világ. A harmadik fontos dolog amit kiemelnék, az az, hogy mennyire elgondolkodtató az adott film. Ez azért fontos nálam, mert így a film nem csak addig tart, ameddig nézem, hanem ameddig utána átgondolom. Ráadásul így a legtöbb esetben egy kis valódi értelme is lesz a filmnek, hiszen gondolkodtat.
    Körülbelül ez jeleni nálam a jó filmet. Sok feltételnek tűnhet, de azért nem olyan nehéz őket teljesíteni.

Kész az egész

Végül befejeztem minden apróságot és körülbelül 1 óra alatt készítettem egy rajzot, ami különböző alkotásokat jelenít meg a reneszánsz korból.

3. feladat(ami igazából a második)

A videó kb. 1 óra alatt készült el egy PhotoStage SlideShow nevű programmal, ami direkt ilyen képek összefűzésére készült.

1. feladat

Az első szövegértés/szövegkezelést kicsit késve ugyan de ma 30 perc alatt megcsináltam. A reneszánszról állítottam össze egy 1 oldalas dokumentumot a Wikipédia és a Fazekas Tudástár felhasználásával.

Helyesírás a neten

     Ha már így benne vagyok a nyelvtani témákban, akkor le szeretném írni a véleményemet az internetes helyesírás fontosságáról. Szerintem ez egy elég érdekes dolog, hiszen nagyon sok ember nem figyel a helyesírásra, amikor chatel vagy hozzászólást ír. Sokan tartják úgy, hogy így csak egyre jobban korcsosodik el a nyelv.
     Gyakorlatilag két csoport jött létre ezzel kapcsolatban. Az első csoport, akik ellenzik ezt a hanyagságot. Ezeknek az embereknek egy része "nyelvtan nácivá" vált. Ők azok, akik még a legkisebb hiba vagy rövidítés miatt is kioktatják az adott hozzászólót.
    Viszont kialakult a másik csoport, akik nem feltétlenül szeretik a helyesírási hibákat, de a "nyelvtan nácikat" viszont ellenzik. Így hosszú veszekedés alakul ki közöttük szinte minden esetben.
     Személy szerint én úgy gondolom, hogy a hasonló hozzászólásokban a helyesírás fontos, de nem gond, ha vannak benne rövidítések, vagy nem teljes mondatokban beszélünk. Persze az alapvető helyesírási szabályokat nem árt betartani, főleg, hogy egy hibáktól hemzsegő szöveget nagyon nehéz értelmezni. Ez a chatelésre is igaz, bár ott méginkább visszaszorul a jelentősége a helyesírásnak.

A helyesírás fontossága

    A helyesírás fontosságáról sokan sokmindent mondanak. Vannak érvek, hogy miért fontos és vannak, hogy miért nem. Bár azt szerintem biztonsággal állíthatom, hogy a fontosság mellett szóló érvek sokkal erősebbek. Mik ezek?
   Először is, miért nem fontos a helyesírás. A legtöbb ember szerint a helyesírást, főleg hogyha a magyar nyelvtanról van szó, nagyon nehéz megtanulni. Lehet, hogy elég lenne egy sokkal könnyebb, egyszerűsített helyesírási szabályzat és mindenki békésen ellenne vele. Aztán vannak még olyan "értelmetlen" dolgok a helyesírásunkban, mint a j-ly páros. Ki tudja ezeket megjegyezni? És mi van a többi rendhagyó szabállyal?
   De térjünk át a másik oldalra. Miért is fontos a helyesírás? Szerintem először is azt a célt szolgálja, hogy írásban egyszerűen megértsük egymást. Ott van például az egybeírás vagy különírás, esetleg kötőjellel írás problémája. Ezek a szabályok nagyon fontosak, hiszen sok kifejezés jelentését így különböztetjük meg. Ha egyik napról a másikra eltörölnék ezeket a szabályokat és senki nem figyelne az egybe- vagy különírásra elég könnyen félreértenénk egymást. De ez vonatkozik a legtöbb hasonló vagy kevésbé fontos dologra is.
    Összefoglalva a helyesírás minden esetben nagyon fontos, és kell ahhoz, hogy egyszerűen megértsük egymást írásban.

Alternatív modszerek

     Elolvasva az alternatív büntetésekről szóló cikket és Dante pokol beosztását és büntetéseit kiderül, hogy a kettő teljesen eltérő.
     Dante büntetései erkölcsi alapon "jutnak ki" az embereknek. Ha valaki ilyen meg ilyen bűnöket követett el, akkor így kell bűnhődnie. Itt jön be, hogy milyen a hatásos büntetés. Ebből a szemszögből nézve az, hogy mindenki méltó büntetést kap, ami valamilyen szinten kapcsolódik az elkövetett bűnhöz. Például a haragosok a Styx vizében ütik-verik egymást.
     Ezzel szemben az alternatív büntetési módszereknél a hangsúly az a kiegyezésen van és persze azon, hogy az elkövető megbánja tettét áldozatával szembenézve. Itt egyszerűen csak összeül a két fél és megbeszéli mi legyen a büntetés. Ez főként a kártérítés valamilyen formája. Itt szerintem a hatásos büntetést egy másik szempontból kell nézni. Ebben az esetben a bűnös valami értelmeset cselekszik. Nem csak hogy megbűnhődik, de a legtöbbször az áldozatnak is segít. Egy szóval ez a büntetési módszer hasznos.
     Összességében szerintem mind a két típusú büntetés lehet hatásos, de én mégis úgy gondolom, hogy az alternatív büntetési módszerek hatásosabbak lehetnek. Szerintem ez a rendszer megállná a helyét mindenhol.

Az ókeresztény életszemlélet

     Az ókeresztény irodalom, ami körülbelül a II. századtól a VIII. századig keletkezett, gyakran említi ezt az ókeresztény életszemléletet. Ilyen mű a Vallomások is, amit Szent Ágoston írt saját megtéréséről. De van szó benne a Szent Margit életéről szóló jegyzetekből kialakult Szent Margit-legendában is.
      Ez az életszemlélet teljesen ellentétben álla carpe diemmel. De miről is szól az ókeresztény életszemlélet? Míg a carpe diemnél a pillanat kihasználásán volt a hangsúly és az élet élvezésén, addig ez a szemlélet elveti a testi élvezeteket és a földi élet után következő mennybeli életre készül fel. A szemlélet további érdekessége, hogy az akkori "hiedelem" szerint csak akkor lesz az ember boldog a másvilágon, ha a földi életében sokat szenvedett. Én nem tudom megérteni ennek a szemléletnek az értelmét, hiszen bár a Biblia említi, hogy ne a testi élvezeteknek éljünk, de szerintem arról nincs szó benne, hogy még kínozzuk is önmagunkat. Szerintem a Biblia arra próbál utalni, hogy fontosabb a lélek mint a test és ne csak élvezzük az életet, hanem a lelkünket is műveljük. Ez szerintem nagyon fontos, de én nem vetném el az élvezeteket sem.
    Bár szerintem nem feltétlenül jó felfogás ez, mindenképpen csak jót tehet és szerintem nincs sok hátulütője.

Vajon megbánja-e Káin később, amit tett?

     Káin, miután megölte testvérét, Ábelt és az Úr megkérdezte hol van, először le próbálta tagadni tettét. Ez szerintem arra utal, hogy valamennyire tisztában volt azzal, hogy mit tett. Az érdekes rész a történetben viszont ott van, amikor Isten megbünteti Káint.
     Miért rossz Káinnak a büntetés? Ugye általában úgy tartják, hogy a halál a legkeményebb büntetés, a legtöbb országban ezért nem is alkalmazzák. De ez szerintem és tapasztalataim szerint nem feltétlenül van így. Hogy mi volt Isten ítélete? Káinnak el kellett bujdosnia, de az Úr jelet tett rá, hogy nehogy valaki megölje. Miért nagyobb büntetés ez a halálnál? Egyszerűen azért, mert a halállal véget érnek a szenvedéseink, de ha azzal a tudattal kell élnünk egész életünkben, hogy megöltük a testvérünket, az nem lehet jó érzés. Ezért Káin erős szenvedésre volt ítélve. Szinte önmagát büntette így, hogy a saját lelkiismerete furdalta. Hiszen a lelkiismeretünk akaratunk ellenére is rossz érzést eredményez. A lelkiismeret mérlegeli döntéseink mérlegelését. Persze van akinek a lelkiismerete nom olyan erős.
     És bár lehet, hogy Káin nem fogta fel az elején, hogy mit tett valószínűleg elgondolkodott Isten döntésén. Később biztos vagyok benne, hogy belátta, hogy rosszat tett és megbánta azt. Így Isten elérte a célját. Szerintem ezt az Úr már az elején tudta, lehet hogy még mielőtt Káin megöli Ábelt...

Ha Káin az Úrra haragudott, miért Ábel ellen fordult?

     Ez egy igazán jó kérdés. Az emberi természet érdekes dolgokra képes. Eleve, szerintem Káinnak nem kellett volna megölnie saját testvérét irigységből, még ha igaza is volt. Másrészt, ez azt a kérdést veti fel, hogy Isten igazságos volt-e, és hogy miért fordította így egymás ellen a két fiút.
     Vajon mit akart Isten elérni ezzel? Talán egy próba volt? Lehet, hogy így akart megbizonyosodni arról, hogy az ember mennyire irigy. Lehet, hogy azt akarta, hogy a későbbi emberek tanulságot vonjanak le a történtekből. Sőt az is lehet, hogy tévedett.
     De miért is Ábelt hibáztatta Káin emiatt? Tapasztalataim szerint elég gyakori, hogy idegességünkben dühünket máson vezetjük le. Ezt magamon is megfigyelhettem már párszor. Valószínűleg ilyen állapotban nem igazán tudunk jól gondolkodni és mérlegelni. És fontos még megemlítenem, hogy sokszor nem a "hibásat" keressük vagy akarunk "bosszút állni" rajta, hanem a baj forrását, aki ebben az esetben Ábel. Ráadásul ezt erősíti az is, hogy Isten elérhetetlen volt Káin számára, így Ábelen kívül senkin nem tudta levezetni haragját.
     Minden esetre szerintem ez nem jogosította fel arra, hogy megölje saját testvérét, akármennyire dühös is volt. Végül meg is kapta a büntetését: azzal a tudattal kell élnie, hogy megölte Ábelt.

Közösségi oldalak?

     Mivel tudom, hogy ez egy válasz volt GuyWithNoName bejegyzésére, ezért azt is igyekszem bevenni a véleményembe.
     Kezdjük is az elején, amikor megszületett az első poszt. Én tökéletesen egyet értek GuyWithNoName gondolataival, hiszen szerintem nem az "újfajta" közösségi oldalak a rosszak, hanem azok néha udvariatlan használata telefonról. Ahogy én értelmezem az írónak nincs baja ezekkel az oldalakkal, sőt még azzal sincs, ha valaki egész nap "kockul" rajtuk. Az egyetlen baja az, hogy egyesek ezt képesek még telefonjaikról is csinálni, ami például udvariatlan is lehet. Ezért is gondolom, hogy összességében nincs feltétlenül baja se a telefonokkal, se az oldalakkal, csakis ezekkel az emberekkel, illetve ennek az egésznek a kapcsolatával. A másik oldalon persze ejt pár szót az okostelefonok haszontalanságáról, ami szerintem nem igaz. Sokba  kerülnek, mert a (szinte) pc-vel az azonos teljesítményű hardvert sokkal kisebb helyre zsúfolni igen nehéz. Másrészt elég sok hasznos dologra lehet használni ezeket.
     Most végre rátérek TrYoL ezen bejegyzésére. Valahogy tényleg igaz, hogy az "újfajta" közösségi oldalak a fórumok és társkeresők ötvözete, de szerintem a fórumok általában (persze vannak kivételek) szigorúan valamilyen témában jönnek létre. A veteránok pedig nem nagyon tűrik az "offolást". Ezt nem azért írom, mert rossz, hanem mert ez nem ugyan az, mint a sima "felhőtlen" beszélgetés. De persze aláírom, hogy nagyon nagy probléma az, hogy sokan több időt töltenek a fészbúkos "barátaikkal", mint az igaziakkal. Viszont az általa írt "1 perces" kapcsolatokat én nem is nevezném kapcsolatnak, hiszen normálisan nem véletlenül tart "30 percig" egy kapcsolat kiépítése. Szerintem ezek a "kapcsolatok" halálra vannak ítélve. Még az is előfordulhat, hogy a felek nem is látták egymást. Összességében úgy gondolom, hogy az ilyen közösségi oldalak hasznosak, amíg nem visszük túlzásba a használatukat és nem szabad az időnket pazarolnunk az "1 perces" kapcsolatokra.

A nemek harca

     Ez a kérdés elég sokat foglalkoztatja az embereket. Melyik nem a jobb? Melyik alkalmasabb az "irányításra","uralkodásra"?
     Alapvetően a legtöbben azt mondanák, hogy a férfi. Ez a történelem során alakult ki, hiszen a kezdetekben a férfi volt az, aki a családot megvédte és élelmet szerzett. Majd később a nőket szinte csak tárgyként kezelték, míg a férfiaknak korlátlan hatalmuk volt a családjuk felett. Bár ez ma már nem így van, a családban az apa a családfő, ő keresi a pénzt, míg az anya vezeti a háztartást és neveli a gyerekeket.
     Szerintem persze a személyiségek döntik el, melyik nem a dominánsabb egy párkapcsolatban. Úgy gondolom főleg attól függ, ki mennyre rámenős, forrófejű, "kemény" és "erős". Ezek a tulajdonságok nem épp női jellemzők. Épp ezért gondolom, hogy emiatt általában a férfi a domináns fél. Persze előfordulhat a fordítottja is, de ez szerintem nem a nő, hanem a férfi miatt van. Ezt úgy értem, hogy a férfinak erősen az ellentettjének kell lennie a felsoroltakhoz képest ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. Viszont nem állítom, hogy ez rossz. (Mondjuk azt sem, hogy mindig jó.)
     Végül, hogy összegezzem, bár szerintem általánosságban mindkét nem vezethet egy csoportot tökéletesen, mégis szerintem egy családban vagy párkapcsolatban a legjobb, ha a férfi a főnk. Minden esetre ez általában így van, szóval szerintem ez az egész jól is van úgy, ahogy van.

Két testvér

     A két testvér szinte szöges ellentéte egymásnak. Míg Iszméné egyik kicsit gyávának mondható, nem érződik rajta úgy a testvéri szeretet, de ésszerű, addig Antigoné kemény, bátor és akármeddig elmenne testvérért. Páran, akiknek olvastam a bejegyzéseit, azon a véleményen vannak, hogy nekik semelyik nő típus nem tetszik. Ezzel én is így vagyok.
     Iszméné számomra nem túl szimpatikus, hiszen az utolsó pillanatban próbált "csatlakozni" Antigonéhoz és osztozni a büntetésben, aki persze ezt nem fogadta el. Szerintem Iszméné is tehetett volna valamit testvérük érdekébe. Én úgy gondolom, hogy nem ez a "magánakció" lett volna az egyetlen megoldás.
    Antigoné azért nem tetszik, mert bár bátor, mégis az már vakmerőségbe csap át. Gyakorlatilag fejjel a falnak rohant, habár ő tudta ezt, és azt is, hogy meg fog halni. Mégis a legnagyobb bajom vele az, hogy annak ellenére, hogy önzetlen volt testvére iránt, mégis úgy gondolom, hogy ez nagyon önzetlen volt Haimonnal, Iszménável és az összes családtagjukkal szemben, akik nem akartak elveszíteni még egy embert Mégis, ha minden áron választanom kéne a a két testvér közül valószínűleg Iszménét választanám. Azt, hogy miért nem tudom. Felteszem azért, mert jobban hasonlítanak a tulajdonságai egy nőére és persze azért, mert Antigoné a forrófejűségével és túlzott vakmerőségével nagyon nem szimpatikus.

Carpe diem

     Carpe diem jelentése: ragadd meg a napot, használd ki az időt, élj a mának. Számomra sok érdekes kérdést vet fel ez a kifejezés, életérzés. Vannak pozitív és negatív értelmezései is.
    Rögtön egy negatívval kezdem. Szerintem a legerősebb üzenete az, hogy ne merengjünk a múlton és ne is a jövőben éljünk, hanem használjuk ki az életet, éljünk a mának, csináljunk, amit akarunk. Ennek az oka az, hogy az élet rövid. Ez a felfogás nem feltétlenül jó, sőt néha egyenesen rossz. Benne lehet a különböző drogok használata és még sok önpusztító dolog. Ez nekem egy ellentmondás, hiszen épp azért élnék így, mert tudom, hogy rövid az élet, de ezzel nagy eséllyel megrövidítem. Ennek ellenére még így is jelenthet hasznos dolgokat ez a felfogás, mert olyanokat próbálhatunk ki, amiket mellesleg nem mernénk és így tovább, de még mindig, szerintem ez a negatív értelmezés.
    A pozitívnak a következő üzenete van: Nem érdemes a múltan rágódni vagy, ha esetleg az jó volt, mindig újraélni. Ugyanúgy nem kell mindig a jövőn izgulni, hanem mindig a mával törődni. Szerintem meg kell találni az arany középutat, és foglalkozni a múlttal, hiszen az emlékek jók, a hibáinkból meg tanulni tudunk. Foglalkozni kell a jövővel is, mert szerintem nincs értelme az életnek, ha nincsenek céljaink. És persze a mára koncentrálni, mert a mából lesz a jövő.